Sziasztoook.! Sajnálom, hogy csak most hoztam részt.! :( Nem volt ihlet és annyira sok időm se, de próbálok többször hozni.! Amint látjátok a fejléc is egész más lett, valamint vannak szereplők, hogyha netán valaki nem tudná ki kicsoda.! Ezt az egészet Herceg Briginek köszönhetem.! :)) Szóval itt a 12.rész.! ♥ Remélem tetszik.! És pipálni ér.! Jó olvasást.! Puszi. :*
Alexaxxx
12.rész
-Ne sírj.!-törölte le könnyeim.
-Miért mentél fel hozzá?-kérdeztem nagyobb hangerővel.
-Semmi nem történt.
-Ki ő?
-Az..Exem.-mondta pár másodperc után.
-Mit kerestél ott?
-Megkért, hogy menjek fel megbeszélni a dolgokat.
-Mi? Dolgokat? Milyen dolgokat?-értetlenkedtem viszont a gyomrom görcsbe rándult.
-Hogy kezdjük újra.-ez volt az a válasz amit nem akartam hallani.
-És?
-Persze hogy nem. Gyönyörűm én téged szeretlek. Soha nem bántanálak meg,
főleg nem az ex barátnőm miatt.-fogta két hatalmas tenyere közé arcomat és
megpuszilta összeráncolt homlokom.
-Nem... Nem hiszem el.
-Szeretlek.-és egymáshoz tapasztotta ajkainkat, az ajtó előtt. Semmi pénzért
nem váltunk volna el egymástól.Pedig pont ezt nem szabadott volna..
Puha ajkainak érintése olyan jól esett mint, szomjazó embernek a friss víz.
-Menj el.-kértem tőle bármennyire is szeretem.
-Kérlek.
-Olivér menj el!- erőteljesebben kérleltem a szőkét.
-Bocsáss meg.-és legördült egy könnycsepp az arcáról.
-Most menj.!-ebben a pillanatban nem érdekelt, semmi. Nem tudtam még
én magam sem eldönteni, hogy elhiggyem neki amit mond vagy sem.
Valahogy éreztem, hogy igazat mond, és tudom azt is, hogy nem bántana meg.
De nem tudtam neki ezt rögtön megbocsájtani. Teljesen megőrültem!! Mit kellene
megbocsájtanom ha nem csinált semmit?! Na mindegy ezt már elrontottam.
-Én szeretlek.-fordultam felé.-De....
-Kérlek.!-fogta meg kezeim, melyek már szinte remegtek.
-Olivér...Ez nem ilyen egyszerű.Én..Tudod milyen rossz volt azt látni, ahogy felmész
ahhoz a...Mindegy kihez.? Amikor azt mondod nekem, hogy a fiúkkal vagy? Feltudod ezt
fogni? -ordítottam le a fejét, amit már meg is bántam de ki kellett adnom magamból.
-Hmm? Na mi van?-vontam kicsit bunkó stílusban kérdőre. Jó, nagyon bunkó voltam.
-Szóval nem hiszel nekem?!-nem tudtam, hogy kérdezi vagy kijelenti ezt a dolgot.
Bár inkább kijelentette.
-Nem tudom.
-Ahh. Szóval nem veszed észre?
-Mit nem veszek észre?
-Azt...Jó kimondom. Azt, hogy teljesen beléd estem? Hogy ha most elveszítelek nem tudom
mi lesz velem? Alexa. Senkit se szerettem ennyire még.. Fogd már fel.. Beléd zúgtam..
Igen, ez egy fiú szájából lehet, hogy hülyén hangzik. De így van..Nem akarlak elveszíteni..
És tudod mit? Nem is foglak.-ezek után nem tudtam mit szólni. Úristen. Hiába ordított most
le. Csak egyetlen dolog jár a fejemben "Beléd zúgtam". A lábaim a földbe gyökereztek.
Most hagyjam azt ahogy elmegy, talán végleg kisétálna az életemből? De azt mondta
szeret. Nem érdekelt semmi és senki, az sem, hogy egy lépcsőházban ordibálunk
egymással mint két idegbeteg vadállat. Ez sem. Szeretem, ez az egy dolog van amiben biztos vagyok.
-Olivér.-ennyi jött ki a számon. Reménykedve felém fordította tökéletes arcát és mélyen a
szemeimbe nézett. Zöldes szemei csak úgy ragyogtak, bár félelmet is véltem felfedezni
bennük. Lassan közeledtem ajkai felé, de nem bírtam, gyorsan lecsaptam rá.
Amit elég szenvedélyesen viszonzott is.. Na mindegy ezt hagyjuk.. Ebben a csókban
éreztem azt, hogy soha nem bírnám elveszíteni, és azt, hogy még én sem szerettem ennyire
senkit. Igen, Danit sem.Gondolkozásomat és érzéki csókunkat egy krákogás szakította félbe.
És amint észrevettem, ez Olivért egyáltalán nem zavarta. De miután még egy "hang" jött
ugyanabból az irányból muszáj volt elválnia tőlem. Bár ezt egyikünk se akarta.
-Szeretlek.-mosolygott csókunk végén és homlokát az enyémhez döntötte.
-Szeretlek.
-Jó, most már látom minden rendben, én nem tudom ti hogy vagytok vele de kurva éhes vagyok.
Már bocsánat.-jött felénk Dani, akitől a krákogás származik.
-Én is.-válaszolt Olivér, drága barátom "kérdésére".
-Nem is te lennél.-öleltem át szorosan.
-Na jöttök?-fordult felénk Dani, de nem értettem most miért ilyen....Feszült.
-Aham.-vágta rá szöszim, majd ujjainkat összekulcsolva haladtunk be a kis otthonomba.
Az "étkezésünk" abból állt, hogy Dani és Olivér felfalta a fél hűtőt én pedig ettem egy
kis spagettit, mely tagnapról maradt.! Mihelyst végeztünk, Patocskával elmosogattunk, mert
Dani rögtön bevonult a szobájába. Nem értem mi van vele, de megfogom tudni abban
biztos vagyok.
-Letusolok, oké gyönyörűm?-lépett mellém Olivér gondolkozásomat megzavarva, majd egy puszit
nyomott fejem búbjára.
-Menjél szöszi.-adtam neki egy gyors csókot majd beinvitáltam a fürdőbe.
Amint meghallottam a vízcseppek alig hallható koppanását az ajtó másik feléről tudtam, hogy 10 percig
biztos nem jön ki Olivér. Megragadtam az alkalmat és Dani szobája felé vettem az irányt.
-Gyere.-hallottam a szokásos választ amit ilyenkor mondanak általában az emberek.
-Szia.-sétáltam az ágya felé, ahol feküdt a plafont bámulva.-Baj van?
-Nincs. Mert?-majd felült így közelebb került hozzám, majd nevetett egyet.
-Olyan fura voltál...És ne mond, hogy nincs semmi mert látom, hogy van.Mi a baj Dani?
-Túl jól ismersz.-nem éppen a kérdésemre kaptam választ, de mit is vártam?!
-Szóval?
-Nem szeretnék erről beszélni.!-majd láttam, hogy tényleg nagyon rosszul érinti ez a dolog
amiről még nem tudok.
-Kérlek.! Tudod, hogy bízhatsz bennem.!
-Tudom, csak...-majd vett egy mély levegőt a szemebe nézett és a száján apró rést véltem
felfedezni. Szóval elmondja.!-Nem bírom elmondani, sajnálom.
-Hát ha nem hát nem. Ahogy érzed. De most megyek, jóéjt.
-Jóéjt!-majd távoztam a szobájából.
Bementem a szobámba majd kihoztam onnan a 'Sorry' feliratos halvány rózsaszín újjatlan
felsőm, a virágmintás rövidnadrágom, melyet még 1 éve vettem, mert imádom az anyagát,
és a virágos cuccokat. Onnan rögtön a konyhába siettem, majd elővettem a kedvenc bögrémet
amit még régen kaptam Bogitól, és töltöttem bele narancslevet. Amint megittam másodpercre
pontosan csipogott zsebemben a telefonom. Dóri írt.
"Lexi nagyon sajnalom, hogy ma sem mentem haza. De Bence tudod milyen?! :( Igerem bepotoljuk.
Joejt ♥ "V"
Elmosolyodtam barátnőm üzenetén. És persze, hogy tudom milyen Bence. Semmi pénzért
el nem engedné maga mellől Dórit ha lehetne.! Ilyenkor jut eszembe Vumi mondata amit mindig
ismételgetett mielőtt még nem volt szerelmes ebbe a Vavra gyerekbe; "Lexi és sosem leszek
szerelmes"...Nevettem egy jót magamon majd visszaírtam neki. Már úgy voltam vele, hogy
fürdeni kellene menni, szóval elindultam a fürdőbe. Olyan jó volt végre ez az eseményekben gazdag
nap után a meleg vízcseppeket érezni a testemen. 15 perc alatt végeztem is. Majd kiléptem a
zuhanyzóból és öltöztem volna fel mikor megláttam, hogy a pizsim nincs ott a helyén ahova
ilyenkor mindig rakom, a mosógép tetején. Magamra csavartam a törölközőt ami elég rövid volt,
úgyhogy csak reméltem, hogy Dani alszik Olivér meg a szobámban van. Halkan kimentem a
konyhába ahol "nagy meglepetésemre" Olivér állt a pizsamámmal a kezében.
-Tyűű azannyát'-reagált a szöszim a kinézetemre.
-Khm. Elkérhetném?-nyújtottam a kezem, felé jelezve, hogy adja át nekem a ruhaneműm.
-Gyere ide érte.
-Naa.Olivééér.-megnyomtam azt a bizonyos "É" betűt és cukin mosolyogtam rá, hátha sikerül
meghatnom.
-Jólvan.-majd odalépett elém és amikor nyúlni akartam a ruhámért eldobta a hátam mögé, szorosan
magához húzott és átölelt.Lenézett rám majd beleharaptam alsó ajkamba mivel tudtam, hogy ezzel
teljesen kikészítem.Lecsapott ajkaimra majd elkezdtük falni egymást. Egyik kezemmel még vizes
hajába túrtam ami megjegyzem nagyon jól állt neki, a másikkal pedig hátát simogattam amit nem fedett
póló. Egy hirtelen ötlettől vezérelve beleharaptam ajkába mire egy halk nyögés hagyta el száját,
és a kezével simogatni kezdte hátam, amitől a törölközőm egyre lejjebb és lejjebb csúszott.
-Olivér.-szóltam rá szigorúan.-inkább felöltözöm.
-Ne máár.-durcázott be.-Így pont tökéletes vagy.-majd újra elkezdett csókolni és derekam átölelte.
-Olivér. Dani bármikor kijöhet.-emlékeztettem, hogy nem csak ketten vagyunk.
-Jut eszembe elment bulizni, azt mondta lehet pár napig nem jön haza.
-Értem.-nem tudom mi baja lehet, de nagyon idegesít, hogy valami van, viszont nem tudom mi.
-Ketten vagyunk.-villantotta meg perverz mosolyát.
-Na én felöltözök.-majd leakartam hajolni a ruhámért, de eszembe jutott, hogy elég rövid
ez a törölköző. Így próbáltam felszedni úgy, hogy ne lehessen sehol belátni de nem ment.
Olivér csak nevetett rajtam, majd 2 perc után eszébe jutott, hogy segíteni kéne.
-Köszönöm.-majd megfogtam a ruhám és bementem a szobámba. Jobbnak láttam felvenni egy melltartót is.
Mert Olivér kiszámíthatatlan.Épp egy szál melltartóban álltam az ágyam előtt mikor valaki
kopogás nélkül belépett az ajtón.
-Megbírnám szokni ezt a látványt.-szólalt meg a szőke majd sebesen elindult felém.